Az állatövi jegy vagy zodiákus tizenkét, csillagképek által jelölt részre (csillagjegyre) osztja az ekliptikát, azaz azt az utat, amin a Nap a Földrõl nézve végighalad egy év alatt. Az ókori Babilonból származik; ez az elsõ ismert égi koordinátarendszer. Ma az asztrológiában használják.
A zodiákus szó a latin zōdiacusból ered, ami a görög ζῳδιακός [κύκλος] ból származik; ennek jelentése „állatok köre”; a ζῴδιον
szóból származik, ami a ζῷον
, „állat” szó kicsinyítõ képzõs változata. Ez onnan ered, hogy a tizenkét itt használt csillagjegybõl nyolc állatot ábrázol. Egy másik feltételezés szerint a görög szó rokon a szanszkrit sodi, azaz „ösvény” szóval.[1]
A nyugati és az indiai (védikus) asztrológia ugyanazokat a jegyeket ismeri; a fõ eltérés, hogy a nyugati a tropikus, míg a védikus a szidereális asztrológiát használja. A tavaszpont precessziója következtében a csillagképek helyzete változik az égen, és a tropikus asztrológia állatövi jegyei már nem felelnek meg az égen található csillagképeknek, míg a szidereális asztrológiában igen.
A kínai asztrológiában nemcsak a hónapokhoz, hanem az egyes évekhez is hozzárendelik az állatövi jegyeket; itt más nevük van.
É.h. = északi holdcsomópont (a védikus asztrológiában Ráhu), d.h. = déli holdcsomópont (Kétu).