Vegyes

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Asztma

 

 
Asztmának nevezzük a rohamokban jelentkező nehézlégzést, melyet a tüdőkben található hörgők összeszűkülése hoz létre. Asztmás betegnél megfigyelhető a hörgők túlérzékenysége, ami azt jelenti, hogy bizonyos fizikai vagy kémiai hatásokra fokozottan, érzékenyebben reagálnak, és hoznak létre hörgőszűkületet, mint a nem asztmás egyének. A hörgőszűkületet sokféle hatás válthatja ki, például allergiát kiváltó anyagok (allergének: pollenek, állati szőrök, ételek, egyes nehézfémsók), irritáló gázok, erős fizikai megterhelés, hideg levegő belégzése, sűrű köd, légúti vírusfertőzések, gyomorsav visszaáramlás, bizonyos gyógyszerek (például: nem szteroid gyulladásgátlók), pszichés hatások. A kialakult hörgőszűkület spontán vagy gyógyszeres kezelésre oldódik, vagyis visszafordítható (reverzibilis).
 
 
 
Az asztmára legjellemzőbb a rohamokban jelentkező sípoló légzés, fulladás, mellkasi nyomásérzés és köhögés. A sípolás általában kilégzéskor jelentkezik, és sokszor szabad füllel is hallható. A köhögés lehet száraz, de lehet köpetürítéssel járó is, a köpet gyakran nagyon sűrű, tapadós, sárga színű (a benne található nagyszámú eosinophilsejtek miatt). A fulladás mértéke a hörgőszűkület mértékétől függ. A rohamok leggyakrabban a hajnali órákban jelentkeznek, mert bizonyos hormonális tényezők miatt ebben az időszakban legszűkebbek a hörgők. A rohamok közötti időszakban a beteg panaszmentes lehet.
 
 
 
Célszerű először a háziorvost felkeresni és részletesen elmondani a panaszokat, tüneteket. A háziorvos tüdőszakrendelésre (tüdőgondozók, tüdőgyógyászati szakrendelések) vagy asztma ambulanciára tudja utalni a beteget, ahol rendelkezésre állnak az asztma diagnózis felállításához szükséges vizsgálati módszerek. A tüdőgyógyász szakorvos, ha igazolódik a betegség, gyógyszeres kezelést állít be, ad egy szakorvosi javaslatot, melyet a háziorvosnak kell odaadni, mely alapján a háziorvos 6 hónapig vagy 1 évig a gyógyszerek többségét 90 %-os támogatással írhatja fel.
 
 
 
Az elmúlt évtizedekben világszerte robbanásszerűen nőtt az asztmás betegek száma. Az asztma az egyik leggyakoribb krónikus betegség a Földön, több mint 300 millió embert érint, becslések szerint 2025-re a betegek száma eléri a 400 milliót. A különböző országokban igen eltérő asztma előfordulási gyakoriságot észleltek, ennek hátterében sok tényező áll (földrajzi, iparosodási és genetikai különbségek). Magyarországon a tüdőgyógyászati centrumokban 200 000 regisztrált asztmás beteg van, azonban valós számuk valószínűleg ennek a számnak a másfél-kétszerese (a lakosság 3-3,5 %-a), melynek oka, hogy a betegség enyhe formájában szenvedő betegek gyakran nem fordulnak orvoshoz, így nem kerülnek felismerésre.
 
 
 
Az asztmások 2/3-a allergiás asztmás (extrinsic asztma), akiknél gyakori a más allergiás betegségek jelenléte is, mint például a szénanátha, az allergiás kötőhártya-gyulladás és az ekcéma. Kimutatták, hogy allergiás rhinitisben az asztma esélye 3-5x nagyobb, mint az egészségeseknél. Az asztma kialakulása gyakoribb súlyos szénanátha esetén, illetve akkor, ha a szénanáthával egyidejűleg orrmelléküreg-gyulladás is fennáll. Sokszor megfigyelhető a betegek kórelőzményében orrpolip, gyógyszer, méh- és darázscsípés-allergia is.
 
 
 
Kimutatták, hogy a szoptatás hiánya növeli a gyermekkori asztma előfordulását. Nagyobb arányban észlelték a betegséget olyan családokban, ahol a gyermek passzív dohányzásnak volt kitéve, illetőleg magasabb levegő szennyezettségű területen élt. A környezet pollenkoncentrációjának emelkedése is hajlamosíthat a betegség kifejlődésére.
 
 
 
Az asztma kialakulásában az öröklött tényezőknek nagyon fontos szerepe van, gyakran megfigyelhető családi halmozódás. Ha egyik szülő asztmás a gyerekek 16 %-nál, ha mindkét szülő asztmás, akkor a gyerekek közel 30 %-nál igazolható a betegség, míg egészséges szülők gyermekeinél „csak” 8 %-os az előfordulás.
 
 
 
Asztmás betegnél megfigyelhető a hörgők túlérzékenysége, amely azt jelenti, hogy bizonyos fizikai vagy kémiai hatásokra fokozottan, érzékenyebben reagálnak, és hoznak létre hörgőszűkületet, mint a nem asztmás egyének. A hörgőszűkületet sokféle hatás válthatja ki, például allergiát kiváltó anyagok (allergének: pollen, állati szőrök, ételek, egyes nehézfémsók), irritáló gázok, erős fizikai megterhelés, hideg levegő belégzése, sűrű köd, légúti vírusfertőzések, gyomorsav visszaáramlás, bizonyos gyógyszerek (például: nem szteroid gyulladásgátlók), pszichés hatások.
 
 
 
A kontroll szó asztma esetében arra utal, hogy a beteg majdnem teljesen tünetmentes. Kontrolláltnak tartjuk a betegséget az alábbi feltételek teljesülése esetén: minimális nappali asztmás tünetek, korlátozásmentes fizikai aktivitás, nincsenek éjszakai rohamok, illetve nem ébred fel éjszakánként az asztma miatt, minimális a rohamoldó (sürgősségi) gyógyszerigény, normálisak, vagy közel normálisak a légzésfunkciós eredmények, nincsenek állapotrosszabbodások. Az asztma terápia célja az asztmakontroll (vagyis a teljesen kontrollált asztma) elérése és hosszú távú fenntartása.
 
 
 
Asztmás roham esetén hörgőszűkület jön létre. A szűkebb hörgőkön keresztül a levegő nehezebben tud áthaladni, befelé könnyebben bejut, a kiáramlás akadályozottabb, ezért asztmás rohamban főként kilégzési nehezítettség alakul ki. A szűk keresztmetszetű hörgőkön a kifelé áramló levegő sípoló hangot ad, ez súlyos esetben sokszor szabad füllel is hallható, enyhébb rohamokban csak fonendoszkóppal.
 
 
 
A bőrpróbának allergiás asztma diagnózisában van jelentősége. A vizsgálat során az allergéneket (allergiát kiváltó anyagot) az alkar hajlító felszínére cseppentjük, majd a felhámot megkarcoljuk. Rutinszerűen különféle fa és fűfélék, parlagfű, feketeürüm, penészgombák, háziporatka, toll, kutya, macska allergénjeivel szembeni érzékenységet vizsgáljuk. Amennyiben az adott allergénre a beteg allergiás, akkor egy bőrreakció jön létre (csalángöb), melynek nagyságát 15-20 perc eltelte után olvassuk le. Egyszerű, olcsó, veszélytelen és gyors vizsgálat. Érdemes előtte néhány nappal az allergiaellenes gyógyszereket kihagyni, különben hamis negatív eredményt kaphatunk.
 
 
 
Allergiás asztmásoknál az allergén gyakran hörgőszűkületet provokál. A bőrteszt során a leggyakoribb allergiát kiváltó anyagokat az alkar hajlító felszínére juttatjuk, és a bőrreakció mértékéből következtetünk, hogy az egyén allergiás-e az adott anyagra. Ha a bőrpróba során azonosítani tudjuk az adott betegnél allergiás reakciót kiváltó anyagot, akkor a betegnek lehetősége van elkerülni, vagy legalább csökkenteni az adott anyaggal való találkozást, ezáltal lehetősége van megelőzni, kivédeni az anyag által okozott asztmás rohamot.
 
 
 
Foglalkozási asztmának nevezzük az allergiás asztma egyik alcsoportját, ahol az asztma kifejlődése és a tünetek megjelenése oki összefüggésbe hozható a munkahelyi gőzök, gázok, porok, füstök belélegzésével. A foglalkozási asztma tünetei megegyeznek az asztma tüneteivel. Nagy egyéni különbségek figyelhetők meg a munkába állás és az első tünetek megjelenése között, ez a látenciaidő néhány héttől sok évig is terjedhet.
 
 
 
Terheléses asztmások egy csoportjában a fizikai terhelést követően 5-15-perc múlva asztmás tünetek alakulnak ki, az esetek egy részében 4-12 óra elteltével egy késői asztmás reakció is létrejön. Hideg-száraz levegő belélegzése esetén gyakrabban jön létre a hörgőszűkület. Megfelelő gyógyszeres terápiával a terhelésre jelentkező asztmás panaszok eredményesen kezelhetők.
 
 
 
Az asztma esetében döntő jelentőségűek a légzésfunkciós vizsgálatok. A légzésfunkciós vizsgálat során sok paramétert mérünk, de általában az időegység alatt kilélegzett levegő mennyiségéből következtetünk a hörgőszűkület fennállására. Ha a vizsgálat hörgőszűkületre utal, akkor belélegeztetünk a beteggel gyors hatású hörgőtágítót, és kb. 20 perc elteltével megismételjük a vizsgálatot. Asztmás beteg esetében, a szűkület visszafordítható (reverzibilis), a gyógyszeres kezelést követően normalizálódhatnak a légzésfunkciós paraméterek (ezt farmakospirometriának nevezzük). Ha rohammentes időszakban végezzük a légzésfunkciós tesztet, akkor teljesen normális értékeket kaphatunk. Ekkor bizonyos hörgőszűkületet kiváltó anyaggal provokáljuk ki a hörgőszűkületet (ezt provokációs vizsgálatnak hívjuk), asztmás betegnél ezek az anyagok az egészségesekkel (nem asztmásokkal) összehasonlítva kisebb koncentrációban hoznak létre jóval nagyobb mérvű hörgőszűkületet.
 
 
 
A gyógyszerek asztmában többféle módon adhatók: belégzőszerek, szájon át bevett szerek és bőr alatti vagy vénás injekció formájában. Törekedni kell az inhalatív (belégző) alkalmazási módra, mert ilyenkor a gyógyszer elsődlegesen oda jut, ahol hatnia kell (a tüdőbe), gyorsabban ki tudja fejteni a hatását és minimális mennyiség szívódik fel a nyálkahártyán át és kerül a keringésbe, mely által a mellékhatások jelentősen csökkenthetők.
 
 
 
A levegőszennyezettség asztmát előidéző hatása még nem tisztázott. Az asztmás állapotromlással elsősorban 4 levegőszennyező komponens hozható kapcsolatba: a nitrogénoxidok, a kéndioxid, az ózon és a szilárd részecskék. Egyes vizsgálatok azt mutatták, hogy a légszennyezettség növekedésekor, ezen anyagok fokozzák a légutak nyálkahártyájának áteresztő képességét, ezáltal a levegőben levő allergiát kiváltó anyagok könnyebben átjutnak a légúti nyálkahártyán, és kisebb dózisban is kifejezett asztmás rohamot tudnak előidézni. Az ózon koncentráció emelkedése fokozza a légutakban az asztma kialakulásában központi szerepet gyulladásos reakciót.
 
 
 
Kimutatták, hogy a korai gyermekkorban elszenvedett infekciók gyakorisága és az allergiás kórképek kialakulása között fordított összefüggés áll fenn. Ezt higiénia hipotézisnek nevezzük. Ezt több dolog is alátámasztja: kisebb az asztma betegség előfordulása többgyerekes családokban, a kisebb gyerekek körében és a csecsemőkortól közösségben felnövő gyerekek között.
 
 
 
Asztmás betegnél mindig legyen elérhető közelségben rohamoldó gyógyszer. Ezek általában belégző spray-k formájában érhetőek el, és gyors hatású hörgőtágító hatóanyagot tartalmaznak. Hatásukat igen gyorsan, perceken belül kifejtik, hatástartamuk 4-6 óra. Általában 2 puff-ot javasolunk befújni, mely ha szükséges 20 perc múlva ismételhető. Fontos, hogy a beteg megfelelő technikával használja ezeket a belégző eszközöket. Rossz technika esetén hatóanyagnak csak kis része jut le a tüdőbe, így nem tudja a hörgőkön az elvárt hatást kifejteni, viszont nagy mennyiség már a szájnyálkahártyáján lecsapódik, felszívódik, így a keringésbe jutva mellékhatásokat okoz, leggyakrabban jelentős pulzusemelkedést és remegést.
 
 
 
Az asztma kezelése a kiváltó tényezők elkerüléséből és gyógyszeres kezelésből áll. A gyógyszeres terápiának alapvetően 2 formáját különítjük el: a gyulladáscsökkentő (megelőző) és a tüneti (rohamoldó, hörgőtágító) kezelést. Mivel a betegség alapját a hörgők gyulladásos folyamatai adják, a gyulladáscsökkentő kezeléssel a tünetek kialakulását megelőzhetjük, fontos, hogy ezeket a gyógyszereket rendszeresen, előírásszerűen használjuk, akkor is, ha éppen tünetmentesek vagyunk. Rohamoldó szereket asztmás roham esetén adjuk, mert gyorsan hatnak, oldják a hörgőszűkületet, de nem előzik meg az újabb rohamok kialakulását.
 
 
 
Az asztma kezelése lépcsőzetesen történik a betegség súlyosságának megfelelően. Ha a betegség kontrollálttá válik az adott terápia mellett, akkor lehetőség van egy adott idő elteltével (általában 3-6 hónap) a kezelési lépcsőn visszafelé lépni, ami azt jelenti, hogy az eddigi gyógyszerek dózisát csökkentjük. Amennyiben az asztma a terápia mellett nem kontrollált, akkor viszont a terápiás lépcsőn felfelé lépünk, vagyis emelünk a gyógyszerek dózisán vagy az eddigi terápiát egy másféle hatóanyagcsoportba tartozó gyógyszerrel egészítjük ki.