Vegyes

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Megbocsájtás

Hogyan gyõzzük le a hibáinkat



Mit kell tennünk, amikor felismerjük, hogy súlyos hibát vétettünk az életünkben?

Ha tudatosan vagy öntudatlanul hibát vétünk, azonnal megbocsátásért kell sírnunk. Ha nem sírunk a Legfelsõbbhöz, a Supreme-hoz megbocsátásért, akkor saját negatív tulajdonságaink felerõsödnek. Törekvésünkkel, imánkkal, meditációnkkal, odaadásunkkal és Isten Akaratával való egységünkkel kérnünk kell Istent, hogy bocsássa meg minden tudatos és öntudatlan hibánkat. Kérnünk kell Õt, hogy világosítsa meg öntudatlan hibáinkat, hogy tisztában legyünk velük és ne kövessük el õket újra.

Ha hibáink nem nyernek bocsánatot, akkor sohasem lesz tisztaság a testünkben, az életerõnkben, az elménkben és a szívünkben, és lényünk ezen részeiben semmit sem tudunk befogadni Istentõl. A lélek mindig kap valamit Istentõl, mert a lélek mindig tiszta. De a szív nem mindig tiszta, a test, az életerõ és az elme pedig egy sötét õserdõ. Ha a hibák nem nyernek bocsánatot, akkor a testben, az életerõben és az elmében nem történhet meg a megtisztulás. És ha nincs jelen a tisztaság, akkor azok az isteni erõk, amikért imádkozunk, soha nem költözhetnek tartósan az életünkbe. Csak ha Isten megbocsátja a hibáinkat, és teljes tudatunkban tisztaságot nyerünk, akkor leszünk képesek növelni fogékonyságunkat és bõséges mértékben fogadni Isten isteni tulajdonságait. Ha imádkozunk Isten Megbocsátás-Fényéért, és ha törekvésünk és fogékonyságunk elég erõs, akkor Isten Könyörülete mindenképp eltávolítja azokat a rossz erõket, amelyek a gondot okozzák, és ugyanakkor megnöveli lelkünk fényét, ezzel pedig megakadályozza, hogy az erõk romba döntsék törekvésünket. A törekvés a mi szerepünk, a Könyörület és a Megbocsátás pedig Isten szerepe. Mindegy hány hibát követünk is el, Isten több mint kész megbocsátani nekünk, ha megadjuk neki az esélyt. Lelkesnek és elszántnak is kell lennünk arra, hogy helyesen cselekedjünk, és ne kövessük el ugyanazt a hibát újra meg újra, évrõl évre.

Ha bocsánatot nyertünk, a legédesebb érzés lesz a szívünkben, és ebben az édességben valódi tisztaságot érzünk majd. Akkor tudni fogjuk, hogy Isten megbocsátott nekünk. Ezzel az édes érzéssel hatalmas tettrekészségünk és elszántságunk lesz, hogy a Legfelsõbbnek az Õ saját módján szerezzünk örömet, és érezni fogjuk, hogy csak Õérte vagyunk. Tehát ha érezzük ezt az édességet és az Isten megörvendeztetésére irányuló tettrekészséget, akkor tudni fogjuk, hogy Isten megbocsátott nekünk.

 

Isten megbocsátása



Hogyan kaphatom meg Isten Megbocsátását?

Isten megbocsátását csak úgy kaphatod meg, ha állandóan, tudatosan, szüntelenül és szakadatlanul emlékezteted magad, hogy Isten maga a Megbocsátás. Nem szabad úgy gondolnod Istenre, mint Igazságosságra vagy végtelen Fényre vagy Békére. Nem szabad Istennek semmi más formájára gondolnod. Csak Isten Megbocsátására vagy Istenre a Megbocsátásra szabad gondolnod. Egyetlen gondolattal kell elárasztanod az értelmedet és a szívedet: megbocsátás, megbocsátás, megbocsátás.

Ahelyett, hogy Isten Igazság-Fényére gondolnál, azt kell ismételned: "Uram csupa Megbocsátás, Uram csupa Megbocsátás." Miközben azt ismételgeted, hogy: "Uram csupa Megbocsátás", nem szabad arra a számtalan hibára gondolnod, amit vétettél. Próbáld meg csak a pozitív oldalt látni. Csak Isten Megbocsátására gondolj elõtted, körülötted, és benned. Ha százszor és ezerszer igen lélekteljesen el tudod ismételni: "Uram csupa Megbocsátás", akkor minden óriási baklövésed szertefoszlik. Minden hibád, amit az évek során vétettél, minden tudatlan dolog, amit tettél megsemmisül. Akkor nem csak azt érzed majd, hogy bocsánatot nyertél, hanem azt is, hogy te magad vagy Isten Megbocsátása. Ha valaki megkérdezi a nevedet, azt mondod: "A nevem Uram Megbocsátása." Ha valaki megkérdezi ki vagy, azt mondod: "Uram Megbocsátása vagyok." Ez lesz az egyetlen végzettséged.

A hétköznapi életben az embereknek sokféle végzettsége van. Van egyetemi diplomájuk, ilyen-olyan oklevelük. De a spirituális keresõnek csak egyetlen végzettsége van. Azt mondja: "Uram Megbocsátása vagyok", vagy "Uram Könyörülete vagyok", vagy "Uram Szeretete vagyok." Ha valaki megkérdezi tõled, milyen végzettséged van, azonnal azt mondod: "Uram Könyörülete az egyetlen végzettségem", vagy "Uram Megbocsátása az egyetlen végzettségem." Ez nem puszta álszerénység, mert szíved legmélyebb zugában érezni fogod, hogy egyedüli végzettséged Isten Könyörülete vagy Isten Megbocsátása. Minden keresõnek ezt kell éreznie.

 

Hogyan bocsássunk meg magunknak és világnak



Hogyan emlékeztethetjük magunkat, hogy bocsássuk meg a világ tökéletlenségeit, és bocsássuk meg önmagunknak saját fogyatékosságainkat?

A megbocsátás isteni erő. Megbocsátani másoknak nehéz feladat. Elfelejteni mások tökéletlenségeit még nehezebb. Nem észrevenni semmi hibát másokban a legnehezebb. De amikor Istenre gondolunk, akkor könnyűvé válik megbocsátanunk másoknak. Amikor Istenhez fohászkodunk, akkor nem lesz nehéz elfelejteni mások hibáit, korlátozottságait, tökéletlenségeit. Amikor Istenre meditálunk, akkor egyszerűvé válik számunkra az, hogy ne lássunk semmi hibát másokban.

Önmagunkban ritkán találunk tökéletlenséget, de másokban mindig. És mit teszünk, amikor felfedezzük saját fogyatékosságainkat, vagy azt, hogy rosszul tettünk valamit? Azonnal megbocsátunk önmagunknak, vagy nem vesszük tudomásul, hogy rosszat tettünk, vagy elhatározzuk, hogy új lapot kezdünk és soha többé nem teszünk ilyet. Ha mások rosszul tesznek valamit, és mi nem bocsátunk meg nekik, hanem istentelen gondolatokat táplálunk irántuk, vagy meg akarjuk őket büntetni, akkor sosem találunk rá az igazi elégedettségre. Ahhoz, hogy önmagunkat, saját valóságunkat elégedetté tegyük, meg kell bocsátanunk másoknak is. A megbocsátás megvilágosodás. Éreznünk kell, hogy másoknak megbocsátva saját magunkat világosítjuk meg, saját kitágult és kiterjedt önvalónkat.

Mi történik ha nem bocsátunk meg? Akkor bizony nehéz terhet veszünk a vállunkra. Ha valamit rosszul tettem, és nem próbálok megbocsátani magamnak, vagy nem próbálom megvilágosítani saját magam, akkor folyton az a gondolat foglalkoztat majd, hogy hibáztam. És valahányszor csak hibás lépésemre gondolok, mindig hozzáteszek bűntudatom nehéz terhéhez. Hasonlóképpen, ha mások követtek el igazságtalanságot velem szemben, akkor minél többet gondolok erre, dühöm és neheztelésem súlya csak annál jobban nyomaszt. Márpedig futnom kell a célom felé. Ha nehéz súllyal terhelem meg magam, akkor hogy fogok futni? Azt látom majd, hogy mások nagyon gyorsan futnak, miközben én alig vonszolom magam.

Tanácsos mindig megbocsátani másoknak és saját magunknak. Ezen felül pedig tudnunk kell azt is, hogy ki bocsát meg kinek? Nekem, mint egyénnek nincs jogom megbocsátani másoknak, de még önmagamnak sem. A bennem élő Isteni az, ami arra késztet engem, hogy tudatomat felemeljem a Fénybe, a magasabb Fénybe, a legmagasabb Fénybe. A megbocsátás haladást jelent egy magasabb valóság felé. És amikor elérjük a legmagasabb Valóságot, akkor eggyé válunk a mindenütt jelenlévő Valósággal.

Mindannyian egy élő szervezet szerves részei vagyunk. Ha csak két karom van, akkor nem vagyok teljes. Szükségem van két lábra is. Tehát másokat, mint saját részemet kell elfogadnom. Előbb elfogadom, majd átalakítom őket. És ki mást alakítanék át, mint saját kiterjedő valóságomat?

 

Mások elutasítását megbocsátani



Kérlek, mondd meg mit kell tennem, ha úgy érzem, a többiek elutasítanak?

Ha úgy érzed, hogy a többiek elutasítanak, a benned élő emberi talán szomorú, csüggedt vagy dühös, de a benned rejlő isteni azonnal imádkozni fog a Legfelsőbbhöz, hogy bocsásson meg nekik.

Tételezzük fel, hogy elutasítottalak téged. A benned rejlő emberi talán azonnal dühös lesz, és megpróbál bosszút állni, vagy visszavonul tőlem. Nem akarod, hogy bármi közöd is legyen hozzám, mert elutasítottalak vagy sértegettelek. De a benned rejlő isteni ilyenkor megpróbál könyörületével előtérbe jönni, mert tudja, hogy súlyos hibát vétettem azzal, hogy visszautasítottalak. Ha te is elutasítasz engem, akkor miben vagy különb nálam? Amit tettem, az helytelen. Nagyon rossz, ez igaz, de ha te nem akarod ugyanazt a rossz dolgot tenni, akkor meg kell bocsátanod nekem, és Istent is kérned kell rá, hogy bocsásson meg nekem.

A Megváltó Krisztus így imádkozott: "Atyám, bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, mit tesznek." Hasonlóan, neked is imádkoznod kell Istenhez annak az illetőnek az érdekében, aki elutasított téged, aki éppen akkor a valódi bűnös. Ez az első dolog, ami szükséges. Másodszor, imádkoznod kell Istenhez az ő megvilágosodásáért, hogy a jövőben többet ne utasítson el téged vagy bárki mást. Ha a Legfelsőbb valóban megbocsátott neki, és megvilágosította őt, akkor nem fog többé elutasítani.

Ha elutasítasz valakit, aki elutasított téged, akkor mindketten a tudatlanság tengerében úsztok. Ő rossz dolgot tett, és te is ugyanazt teszed. Ha ily módon visszaadod a kölcsönt, az semmilyen célt nem szolgál. Amit végül is akarsz, az az emberiség megvilágosodása.

 

Az igazságtalanság megbocsátása



Hogyan bocsáthatjuk meg az igazságtalanságot?

Ha emberi fogalmak szerint gondolunk az igazságtalanságra, megvalósításunk legmélyére kell mennünk. Amikor lejöttünk a világba, ünnepélyes ígéretet tettünk Istennek, hogy megvalósítjuk Istent, kinyilvánítjuk és beteljesítjük Őt itt a Földön. Ez volt Istennek tett legőszintébb és leglélekteljesebb ígéretünk. Amikor ezt az ígéretet tettük, akkor a lélek világában voltunk. Nem volt fizikai testünk, a lélek volt valódi létezésünk. Ekkor a lélek így szólt: "Csak azért szállok le a Földre, hogy feltétel nélkül a Te kedvedre tegyek, hogy Téged beteljesítselek és kinyilvánítsalak."

Ezek az emberek, akikről úgy érzed, hogy nagyon igazságtalanok, rosszat tettek, ez igaz. De nézd csak a saját ígéretedet! Tökéletességet vársz el ezektől az emberektől, úgy érzed, mindent tökéletesen kell tenniük. De a tökéletesség csak akkor jön, ha teljesítjük az ígéretünket. Első és legfontosabb ígéretünket Istennek tettük, hogy a kedvére fogunk tenni és beteljesítjük Őt itt a Földön. Nem teljesítettük az ígéretünket, mégis azt várjuk másoktól, hogy ők teljesítsék az ígéretüket. Mint spirituális embereknek, mindig figyelnünk kell rá, hogy mit tettünk rosszul. Milliónyi dolgot tettünk rosszul. Ha milliónyi helytelen dolgot teszünk, akkor Isten természetesen megbocsát nekünk. Máskülönben nem létezhetnénk a Földön. Ha Ő számtalan hiányosságunk és hibánk ellenére kész megbocsátani nekünk, akkor miként lehet, hogy mi nem tudunk megbocsátani valaki másnak?

A spirituális kereső azonnal azt állítja magáról, hogy Isten kiválasztott gyermeke. A nem törekvő ember, aki a tudatlanság élvezetében fetreng, sosem merné ezt állítani. Nem meri magáénak vallani Istent. Te ellenben azt mered állítani, hogy Isten kiválasztott gyermeke vagy, pusztán azért, mert kaptál egy cseppnyit Isten jó tulajdonságaiból. Isten jó, Isten isteni, Isten tökéletes - mindezeket az isteni tulajdonságokat megkaptad egy bizonyos mértékig. Tehát ha Isten egyik tulajdonsága a megbocsátás, ha Isten napi huszonnégy órában megbocsát neked, nem tudnál-e megbocsátani egy másik embernek egy másodpercre? Ha Forrásunk-nak megvan a képessége, hogy valamit korlátlan mértékben megtegyen, természetesen nekünk is meg kell legyen a képességünk, hogy a saját szintünk szerint megbocsássunk másoknak, és megvilágosítsunk másokat, akik rosszat tettek.

 

Ima a megbocsátásért



Ó életem Legfelsőbb Ura,
Álmatlanul hívlak Téged,
Bocsáss meg nekem ma.
Ó Hatalmas Egy,
Ó világ Valóság-Megmentője,
Hadd ébredjek fel teljesen
A tisztaság ígéretes hajnalán.