Children of Distance : Emlékezz rám - dalszöveg
1.vsz.(Petrix):
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késõ, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
2.vsz.(Carp-E):
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idõ távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy hozzád szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
3. vsz.(Horus):
Erdõ mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, mirõl mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tõlem,
Dallamok mögé rejtõzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hõs szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
4.vsz.(Shady):
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkõre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idõ távlatából már minden másképp fest
Egyszerû ember voltam, egyszerû szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
2x Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Mc Forma : Elmúlt - dalszöveg
Elmúlt.. Elveszett.. Hiányzik..
Fáj a szív, magán zárka lettem önmagamnak rabja,
Minden nap egy újabb szelet, ez az önemésztés pokla,
Fáj, hogy nincs egy érzés néha, fáj, hogy elveszett egy séma,
Fáj, hogy céltalanná vált a régen követett példa,
Magam elõl is elfutok, hiszen én lettem a préda,
Prédikálhat nekem bárki, hogy innen, hogy kell felállni,
Hogy itt, hogy kell lejárni, én a sablonokat is bármikor át tudtam hágni,
Át is tudom és nem adom könnyen magam,
Céltudatosságot tükröz minden szavam, ha a szívem is arra kérne már
Hogy hagyjam én nem állnék le, tekernék, tepernék, rohannék,
Még a kitûzött célt el nem érném, a véremet verejtékezném ki,
Ki kell bírni az elért eredményt tovább kell vinni,
Megtörténteket lezárni, elõre koncentrálni,
És egy jobb jövõ reményében csak elõre szállni.
Refrén:
Elmúlt, kapaszkodj a jövõdbe,
Elveszett, minden szó megmarad örökre,
Hiányzik, mégse hallgass az öklödre, hogy ha fáj, hogy ha érzed, nagy a kár, hogy ha érzed, hogy akár szélsõségekre is képes lennél magadban kárt tennél,
Elõbb értékeljél, utána cselekedjél, hisz negatívumokban lesznek a jövõdre nézve a legnagyobb ereklyék.
Megfogalmazott kérdések, meg nem kapott válaszok,
A helyzet romlik, az idõ száll, még egy kérdés,
Meddig várhatok? Meddig lesz még bennem tartás,
Meddig tûnik el a hajtás, mi évekig jellemzett,
Hova veszett és így a jelen hova vezet,
Meddig tart ki még a szív, mikor a múlt vissza hív,
Mikor a percek visszafelé tûnnek el,
Mikor a bú ünnepel, mikor a szép gondolatok az ember könnyeibe merülnek el.
A helyzet nem túlzottan makulátlan, hisz hónapok teltek el,
Én csak vakon álltam önmagam mellett a félhomályban,
És nem láttam, ki kéne most már szállni,
Én bennmaradtam egy körre, hogy késõbb legyen mit megbánni,
És most szenvedek, nem teszek, alattam a jövõ léce rezeg,
Néhány ember rajtam nevet, hogy innen, hogy nem tud felállni,
Sajnálom, ha az emberek csak idáig tudnak látni,
Hibáztatni magamat azt nem fogom, hisz az élet minden perce egy újabb tanító pofon, minden újabb méter, egy újabb mérföldkõ,
Minden újabb csalódás egy újabb lépés,
S mikor az ember majd felnõ, mitõl a fejük fölül eltûnik a ködfelhõ,
És megtanul tisztán látni, kevésbé kedvelt szemet szúró féllel is emberien bánni, bár az embertelenség határa mára már határtalan,
Tarts be egy-két szabályt és az életed nem lesz szabálytalan.
Mc Forma : Mélypont
Egészséges elmék, elfelejtett emlék, ami már régen megtörtént, mikor magadnak hoztál törvényt, s aszerint éltél, aszerint nevelkedtél, de az életed megtorpant egy kérdésnél, megálltál egy késnél, és gondolatba vetted az öngyilkos tettet, mert az életed megromlott, ez nem tetszett. Ereszkedett egy hosszú szintet az életviteled, de a hiteled megmaradt, régi sok szép, jó elszaladt. Egy kissé egyedül érezheted magad, de az életben tartó erõ most a tollad, amibõl a tinta nap mint nap vízesésként folyhat, azokról akik hazudnak és hazugnak tartanak, mert nem látják a mondanivalódban a tartalmat és eldönteni a tetteit, hogy hova tartoznak, hova tartanak, hogy mit is akarnak jelenteni. Számodra elfelejteni könnyebb, mint megérteni. Sajnos e világban e meglátásból akad temérdeknyi. Magadnak akarsz bizonyítani, te többet érsz, ha kell, ha baj van te mész. A félelmi változó az érzésekkel szemben elenyész, itt a számító fejezet nem a teremtés, hanem a befejezés, hanem a befejezés.
Refrén:
Mikor a mélypont magába húz, magába ragad, már nem látsz semmit csak egy óriási falat, ami közted és a külvilág között áll, az ember hiába vár, hiába kiabál, a segítség nem jön, beragadt, valahol elakadt. Magadra vagy utalva, találd meg a kiutat, hogyha tudod, hogyha mered, egyszer még lehet saját kezedben az életed.
Saját magad ásta árokból, pillant a szemed sarkából fel, hogy mit élsz át, azt ember nem képzeli el. Neked nem kell, hogy mindent lenyelj, neked nem kell senkinek megfelelj, neked nem kell, hogy egyetlen dologért s te kellj, csak a kint, akkor legalább már belül ne szemetelj. Nem fontos, hogy olyan magasra eljuss mint az Eiffel, csak termelj te is néhány pozitív gondolatot, csak teremtsél kollektív gondolkodásmódot, csak mondjál egy-két õszinte mondatot, csak tartsd be és az életed ugrani fog egy 180 fokot, kérlek a feladat adott. A kérdés, hogy véghez viszed-e vagy feladod, a tapasztalatot, azt lassítani nem érdemes, nem végzetes, de kétes, mert ha belevágsz teljes átalakulás, ez egy teljes élet meglátás, feladás a jobbért. Van ember kinek ennyit ez már valamikor megért, van ember, ki a harc helyett, ha tud, inkább megért, van ember, ki már nagyon sokat elért, mert a tetteit átlátta, kereste õ a veszélyt, ha te is ki akarsz jutni, csak hallgasd végig újra ezt az esszét, csak hallgasd végig újra ezt az esszét.
Mc Forma:Szárnyalok (km.KynGa)
Hosszú lesz az út,hosszú lesz a kiképzés
Hatalmas a fájdalom,durvább mint egy kivégzés.
De szükséges,mint a beszívás után a kilégzés
Ha eleinte parásabb,mint egy bírósági végzés.
De el kéne indulj,az utad megtalálni
Mert ha csak sopánkodsz,helyetted nem fogja kijárni azt senki.
De nincs mit tenni,nincs más kulcsszó csak ennyi erõt kéne venni.
Ne magad alatt vágjad a fát,törölj ki mindent mi régen nagyon fájt.
Kezdd el olvasni a könyv egy újabb lapját,a naptárt.
Ne nézzed,az órát,ne bámuld,csak szállj úgy mintha szabad lennél.
Elájul az ember ettõl az érzéstõl hidd el.
Mikor megvan minden mi kell haver,a lány,a ház,nyugalom
Szór száz alázat veled szemben,mikor a gondoktól már a szemed meg sem rebben.
Az erõdet töltsd fel fullon,most már te lettél a jövõd
Gondolatát húzzad feszesebbre,így lesz csak hidd el
A lelki terepembe,a lelki terepembe.
Refr KynGa:
2*
Múlt idõbe tettek a múlt napok,a dolgok változtak,s újra itt vagyok
Minden lépés nehéz volt,de hidd el,hogy szárnyalok
A jövõbe végre,ébren álmodok.
Most a békesség,a nyugalom tölt el
Hosszú volt az út,de döntöttem.
Hogy nem uralkodik rajtam örökre a milliónyi elvárás
Tönkre tenne a sok kényszerû korlát.
Mitõl az ember nem látja amit látni lehet,
Minden ember álma a szabadság látványa
Ha tennél érte,hidd el téged is megtalálna.
Mikor érzed,hogy minden perc más mint a többi
Mikor érzed,hogy van idõd hanyatt dõlni.
A hétköznapi monotonitást félrelökni,akkor lesz világos,hogy érdemes volt küszködni.
A sok szenvedés amin keresztül mentél,a sok tett amit megtettél.
A sok dolog mitõl féltél,az mostanra már csak egy feledésbe merülõ emlékképpé fabrikálódott át.
Most a dolgokat más szemszögbõl vizsgálhatod át.
Most már tisztán látod át,mit régen homály fedett.
Az élet túl sok dolgot lenyelet,de az ember attól erõs,hogy sohasem feled.
Az emlék mindig veled,sokszor változnak az emberek
A szerepek,a helyek,a szeretet mibõl nem lehetne felsorolni eleget.
Ha teheted magadnak felelj meg,ne másnak tegyél eleget.
Refr KynGa:
Múlt idõbe tettek a múlt napok,a dolgok változtak,s újra itt vagyok
Minden lépés nehéz volt,de hidd el,hogy szárnyalok
A jövõbe végre,ébren álmodok
Múlt idõbe tettek a múlt napok,a dolgok változtak,s újra itt vagyok
Minden lépés nehéz volt,de hidd el,hogy szárnyalok (Gergõ:Hidd el,hogy szárnyalok)
A jövõbe végre,ébren álmodok.(Gergõ:Ébren álmodok,ébren álmodok)
Kalapács : Angyal
Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém
Hangod szirénének buja vágyam tengerén
Talán te is álmodsz rólam, felhõ párnád bársonyán
Jöjj el Angyal, suttogja a szám
Ne várjak tovább
A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztetem rég
Melegítsd fel a szivem, kérlek fogadd el zálogát
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám
Kopár a világ
Ref.:
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, jöjj el, míg létezek
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, szállj velem!
Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon,érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom
Ref.:
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, jöjj el, míg létezek
Angyal, ölts testet, hív az élet
Angyal, szállj velem!
Republic : Erdõ közepében - Fényes utakon
Sötét kapuk, magas házak, fényes udvarok.
Nyíljatok meg lábam elõtt, ha arra indulok.
Ref:(2x)
Erdõ közepében járok,
Egyszer, majd rád találok.
Csillagom vezess!
Én utánad megyek.
Felhõ,felhõ fenn az égen
Vártunk már nagyon.
Esõt hozz a virágoknak.
Mosd el sok bajom.
Erdõ közepében járok,
Egyszer, majd rád találok.
Csillagom vezess!
Én utánad megyek.
Erdõ közepében járok,
Egyszer, majd rád találok.
Csillagom vezess!
Én utánad megyek.
Fehér ingem tiszta legyen,
Olyan, mint a hó.
Átok engem elne érjen,
Ne bánthasson a szó.
Erdõ közepében járok,
Egyszer, majd rád találok.
Csillagom vezess!
Én utánad megyek.
Erdõ közepében járok,
Egyszer, majd rád találok.
Csillagom vezess!
Én utánad megyek.
Erdõ közepében járok,
Egyszer, majd rád találok.
Csillagom vezess!
Én utánad megyek.
Erdõ közepében járok,
Egyszer, majd rád találok.
Csillagom vezess!
Kutyák ugatása ne verje föl álmom
Õrizz engem ezen a világon
Õrizz engem ezen a világon
Fényes utakon, engedj szabadon járnom
Árva szívem annyira fáj
Éget a bánat, mosd el szél zivatar
Õrizz engem ezen a világon
Fényes utakon
Engedj szabadon járnom, engedj szabadon járnom
Engedj szabadon, szabadon járnom
Értem nyílnak a réten a virágok
A Felhõk között magasan járok
Engem hívnak, hívnak a harangok
Én elmegyek és Ti itt maradtok
Árva szívem annyira fáj
Éget a bánat, mosd el szél zivatar
Õrizz engem ezen a világon
Fényes utakon
Engedj szabadon járnom, engedj szabadon járnom
Engedj szabadon, szabadon járnom
Madarak ha szállnak, helyettem is szállnak
Híreket visznek üzenetet várnak
A baglyok elalusznak, ha eljön a reggel
Kakas kukorékol, hogyha a Nap felkel
Árva szívem annyira fáj
Éget a bánat, mosd el szél zivatar
Edda Művek : A mese
Hát hogy is kezdjem oh? Hogy mondjam el?
Hisz aki megérthetné, az nem felel.
Elragadta őt a dölyfös Éjkirály,
Ki ezer éve már a szerelemre vár.
Ref.:
Elragadta, megszerezte,
Szerelemlánccal megkötözte,
De a szíve csak az enyém.
Fényes urak, ha nem tudnátok:
Két ember kell a boldogsághoz,
És Ő már csak az enyém.
A felkelő Nap fénye eltakar,
A féltékenység úgy a szívembe mart.
Hisz oly hatalmas, fényes a vőlegény,
Hát hogyan szállhatnék harcba véle én?
Ref.: 1x
De azért én nem adom fel,
Történjen úgy, ahogyan kell.
Mert az én mesémben a hősök győznek,
A két szerelmes egymásé lesz,
Ezért én nem adom fel!